egy levelet felkapottavihaaar...de rég jelentkeztem megint! Na nem azért mintha nem egy halivudi sztár életét élném, és nem lenne miről írni. Az utóbbi 3-4 hét tele volt történésse, nem is fogok emlékezni mindenre.
Kezdjük a kis Makukával. Makuka egyre értelmesebb, és egyre jobban fedezi fel a világot maga körül. Deszantos mozgással a lakás egyik végéből a másikba kb 30 mp alatt eljut. Esti alvásának nyugodalmát - amire azt hittük hogy mindig bombabiztos tutifix folyamat - egyik napról a másikra rombolta szét. Két napja mikor letesszük az ágyba, eszeveszett sírásba kezd. Kiderült, hogy az anyját hiányolja. Hiába hozom ki és próbálom meg nyugtatgatni, sír, reszket, a szemével pedig folyamatosan az anyját követi. Ahogy Dóri felveszi, visszatér melankóliába. Első este Dóri kint aludt vele a kanapén, az elkapatástól tartva tegnap viszont hagytuk, hogy negyed órát az ágyában ordítson. 10 perc után tartottunk tőle hogy ez egész éjjel ki fog tartani, de szerencsére aztán hamar csend lett. Értetlenül állunk a helyzet előtt, egyrészt mert bármikor letettük este egyből elaludt, nem követelte az anyját; másrészt mert oké hogy van egy szakasz mikor elkezd jobban kötődni, nadehogy ilyen hirtelen váltással?! Szegény Makuka, sajnáltuk este, de hosszabb távon neki, és nekünk is jobb lesz így.
A 15-i hosszú hétvégét (4 nap) otthon, Egerben töltöttük. Egyik este Onebácsi tanúnak kért fel az esküvőjéhez. Egy másik késő este - Makukát lepattintván anyáéknak – kollektíve ellátogattunk a demjéni fürdőbe. Pár szóban csak: 3-4 medence, hideg, gőz, heringek, sör, rengeteg papucs, megint sör és újra hideg. Baromi jó volt! Vicc, hogy ugyanazért a vízért a felkapott Egerszalókon kb 3x annyit kérnek. Ja, és ott még a medence szélén sem lehet piálni J
Kihasználva a jó időt a 4 napból 3x bringára is pattantam. A család miatt nem távolodtam túlságosan messzire. Egyik nap Maklár-Felsőtárkány sík úton pörgettem a lábaimat, míg a másik két nap Felsőtárkány felől a bükki
megyehatárt vettem célba. A kiváló minőségű út, az igen gyér forgalom és a kellemes időjárás gondoskodott arról, hogy a bringázás minden egyes percét élvezzem. Habár a város havat (hópihét se) hetek óta nem látott és + 15 fokok voltak, a hegy árnyékban fekvő némely részén még tekintélyes mennyiségű még hó fogadott. (na nem az úton szerencsére) Mindkét alkalommal mértem, mennyi idő alatt érem el a lenti buszmegállótól a megyehatár táblát. Elsőre inkább a pulzusra figyeltem, így 28:30 –at futottam. Másodjára már az emelkedő alján éreztem az erőt. Ezúttal a frekit félredobva csak a tempóra figyeltem - 25:20 –ra javítottam az ottani PB-met.
Természetesen ahogy az lenni szokott, eszméletlen mennyiségű kajával / piával örvendtünk az egri létnek J Ahogy azt mondani szokás, a Csehiben előállított táplálék mennyisége egy hadseregnek is elég lett volna.
Ha már a bringánál tartunk: elkezdtem cajgával bejárni. Múlt héten pl. minden nap azzal jöttem, még uszodába is. Horror a hajnali 4:50-es kelés, és hogy 5:10-kor már a kecskén ülök, de a 450 Ft-os benzinár nagyon jó motivációnak bizonyul. Össze is jött majd’ 300 km hét napra, a spórolás mellett nem utolsó sorban nagyszerű kilométer-gyűjtő lehetőség. Kellenek a kilik, hiszen beneveztem a Tour de Pelso-ra. Vicces, annyira elöl neveztem, hogy kettes rajtszámot kaptam J Ezekkel a munkába történő, 25-30 km-es tekerésekkel ugyan nem váltom meg a világot, de majd heti 2x megpróbálok reggel / du még egy órát rátenni. Hosszabb távokat is nyomatni kéne, hiszen ha azt vesszük bő két hó van a versenyig – az, ha minden hétvégén tekerek egy hosszút is csak 8-10 alkalom. Remélem marad a fasza idő hétvégére, és begyűjthetem első 100 km feletti tekerésem.
Úszás megyeget, továbbra is marad a heti két alkalom. Legutóbbi örömöt a 2 percre indított 10x100 teki okozott: előtte 100%-ra mondtam volna hogy nem tudom megcsinálni. DEHOGYNEM. Done J

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése