Úgy gondoltam

hogy a karácsony előtti időszak - a korábbi évekhez hasonlóan - idén is minden szempontból nyugis lesz. Tévedtem. Szinte minden napra jutott valami ami bosszankodásra, idegeskedésre adott okot. Kezdődött múlt csütörtökön a „betegséggel”. Azért csak idézőjel, mert a köhögésen kívül más jele úgymint láz, orrfolyás stb, nem volt. Pénteken és hétfőn a munkahelyen lévő kismamákra gondolva nem mentem dolgozni, 2 nap táppénz. Pénteken az orvosnál helyettesítés volt, egy szimpatikus, 50 körüli doki helyettesítette Godzillát. Megvizsgált, kérdezősködött, látszott hogy érdekli mi a helyzet a beteggel. Hétfőn visszatért Godzi. A tőle már jól megszokott stílusban, unottan fogadott, és egy alig kivehető „hallgatom!” mondat után utamra eresztett.

Szerencse a szerencsétlenségben, melóhelyen a kártya-adatszerzés miatt épp felfordulás volt. Nagy részéből kimaradtam, de a dolognak korántsem csak pozitív oldala van. Kedden beérkezve kb 80 új, ezzel kapcsolatos levél fogadott, és hülyébbnél hülyébb kérdésekkel bombáztak email-en, személyesen és telefonon egyaránt. Mivel a történtekről alig volt infom, nagy részüket kénytelen voltam egy „hát..figyejjnemtudom” válasszal elintézni. Mindeközben, a nagy felfordulás kellős közben kik jöhetnek még? Természetesen auditorok. Kezdeti segítőkészségem és rugalmasságom hamar elhagyott, miután a kb 15 percesre tervezett munka kiderült, hogy úgy másfél órásra csúszik. Persze be sem jelentkeztek előre, de mindent azonnal akartak. Nagy nehezen sikerült elérni hogy csak másnap keressenek bennünket.

Nade menjünk vissza egy kicsit az időben. Hétfő. Hiányzik még ez-az karácsonyra, kerekedjünk fel hát délelőtt Dóristul-Mórostul és irány az üzletek. Mi így terveztük, a kocsi nem. Félúton jártunk mikor meglepve tapasztaltam, hogy a gáz nyomására nem gyorsul az autó. Nemhogy nem gyorsul, megáll! Félreálltam, újraindítom, nem indul. Fasza! A helyzetet súlyossága ellenére meglepően higgadt maradtam. „Ez van, oldjuk meg valahogy”. Dóri persze, érthetó módon főleg a gyerek miatt egyből full ideges lett. Nem akarom a történetet sokáig húzni, röviden innen annyi történt hogy nagy nehezen eljutottunk a Norauto-ig, ahol megerősítették a hiba forrását: új akkumulátor kell. Beletették az újat, mire kiderült hogy igazából nemis az akksi a hibás, hanem a generátor ami nem tölt az elvárt szinten. Az új akksival elmegy egy darabig, de egy idő után az is lemerül. Nagyszerű! Hazadobtam Dóriékat, majd irány a mi szerelőnk. Hazabuszozás, fél-betegen 40 perc gyaloglás a hidegben. „ Szabikám, a kocsi kedd délutánra kész lesz” Nem így lett, történt ugyanis, hogy a villamosságis szaki otthon csőtörést szenvedett. Másnap reggel viszont 7:30-ra sportkórházban volt jelenésem. Harsányi Zsuzsi az egyesület elnöke személyében volt olyan kedves és kijött értem reggel 6:15-re, így időben beértünk. A kórházban öt vizsgálatra kellett mennem, EKG, vizelet-minta vizsgálat, ortopédia, gégészet, szemészet. Ebből 4 aránylag gyorsan ment, nem úgy az ortopédián ahol mintegy 2.5 órát dekkoltam – mint utóbb kiderült a semmiért. A duzzadt bokám miatt ugyanis nem adták meg a versenyengedélyt. Nagyban az én hülyeségem, ha nem említem meg nekik a panaszomat, simán átmehettem volna. Reumatológiára küldtek, ha panaszmentes leszek, menjek újra. Hát nemtom, a versenyengedélyre igazából nincs szükségem, indulni anélkül is lehet bármikor. Egy plusz lett volna, de semmi hátrányt nem szenvedek azzal, ha nincs. A ponttáblázaton úgysem végzek annyira elöl, hogy jelentősége legyen J Mindenesetre a sportorvosin legközelebb rutinosabb leszek.

A következő, amely hallatán a bicska is nyílik a zsebemben: Retz bútor. 09.14-én, azaz több mint egynegyed éve hogy megrendeltünk tőlük egy bútorcsaládot. Gondolom aki olvassa az egyből kitalálta: a bútorok a mia napig nem érkeztek meg. Ezt a témát sem akarom túlkomplikálni, de a kálváriát azért egy-két mondatban mégiscsak leírom. 30% előleg befizetése után a szállítási határidő szóban és papíron is 4-6 hétről szólt. Folyamatosan próbáljuk / próbáltuk őket telefonon elérni, ami képtelenség volt. Vagy egyből faxra megy, vagy kicsörög és nem veszi fel senki, vagy csörög, de egyszerűen kinyomják. Személyes érdeklődésünkre többször is a „még nem látom a rendszerben hogy kész lenne” válasz jött, mire december elején csodával határos módon felhívtak és ígéretet tettek arra, hogy december közepe tájékán megjön a bútor, és a hosszú várakozás miatt ingyen kiszállítják azt hozzánk. Újabb heteket vártunk, nem jött. A türelmünk ezen a ponton végleg elfogyott, beviharzottunk az üzletbe és egy eladó nyakába öntöttük az összes panaszunkat. A hölgy mindenféle reakció nélkül, fapofával, síri csendben hallgatta. Ami a magyarázkodástól talán jobb, de egy elnézést kérünk –et azért büföghetett volna. Az előleget visszakértük (természetesen, tessék csak ezt a formot kitölteni!), visszafizetéséig 14 napot várni kell, annak ellenére hogy már akkor megmondták hogy semmi esély a szállítmány addigi beérkezéséig. No comment. Ahogy lejár a 14 nap, (dec 30) húzunk be, visszakérjük a pénzt és onnan sohatöbbet Retz bútor. Szánalmas egy társaság.

Na ennyit a bosszankodásból, evickéljünk át más vizekre.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve (mi által vezérelve? :D) Dórival közösen elkezdtem a hét elejétől Rubint Rékára tornázni J Hallottam róla hogy elég kemény, de azt soha nem gondoltam volna, hogy egy 20 perces blokkban az ötödik perc után K.O.-t szenvedek! Űber-mega-brutál-kemény amit, és ahogy ez a Réka csinál! Egy kezdő, fogyni / formálódni vágyó nőnemű szerintem ettől rögtön hátast dob és nemhogy meghozná, inkább elveszi a kedvét az egésztől. Sokórányi szenvedés után talán van olyan aki úgy ahogy azt kell, végig tudja csinálni, de sztem ilyen van kevesebb. Vegyünk csak egy példát: a has gyakorlatok keretében szinte megállás nélkül, úgy 6-700 hasprést nyom le. Az embernek ha a hasa nem (van ilyen?), a háta vagy dereka tuti bekrepál ennyitől. Láb tekintetében ugyanez; 10 percen keresztül az egyik lábadat le nem teheted, majd jöhet a csere. Nálam az kb 2 perc után bekövetkezett J A támaszkodó lábam térde olyan szinten fájt, azt hittem becsikarok. Na ezért mondom hogy sztem sok ember kedvét hamar elveszi. Mindegy, nekem kiegészítésképp, a nem sokat használt izmok fejlesztéséhez jó lesz.
A köhögés miatt kihagytam 3 alkalom úszást, de pénteken újra a hullámok közé csapok. A Rékázás mellett annyi történt még hogy kedden  bringával jöttem melóba; már említésre se méltó hogy hazafele kb 3x akartak olyan kereszteződésben elba*ni, ahol elsőbbségem van. Az esemény gyakorisága miatt megedződik ebben az ember - én is már a legkisebb felháborodás nélkül veszem tudomásul hogy fél óra, aránylag biztonságos és széles, nem is túl forgalmas úton eltöltött tekergélés alatt háromszor haltam meg majdnem.

Várom már a karácsonyt, meg a szilvesztert, csőőőőőőOnéééé!

készülődés