PB

ez bizony a javából! 1500 méteres időm 26:07. A kötelező elvárás 26:45 volt magammal szembern, 26:30-on belüliről nem is igazán álmodtam. Hiányérzetem nincs, de lehetett volna akár még jobb is. Lássuk csak miért.

1. A gyorsabbak elől konvojban haladtak, míg én végig egyedül küzdöttem az elemekkel
2. Egy lekörözésnél kb 10-15 mp-t várakoztam a falnál, mivel a gyorsvonat épp akkor előzőtt
3. Ha nézem a részidőt és tudom, hogy ilyen közel vagyok a 25:xx- hez, egy 30-50 méteres sprintet azért ki tudtam volna vágni. Ezt nem tettem meg
4. Lekörözés után ~70-80 méterre be tudtam állni Zsuzsi mögé. Meglepően könnyednek éreztem lábvízen a tempót, sajnos mivel bukófordulózik, az egyik fal után lemaradtam 3-4 méterrel. Ez elég is volt ahhoz lemaradjak. Visszagondolva, kicsit küzdhettem volna azért hogy utólérjem, ott és akkor jobbnak láttam beállni saját iramra, nem megkockáztatván egy esetleges idő előtti fejreállást.

A sok korán kelésnek megvan tehát az eredménye. Kellett a visszajelzés hogy hol tartok, és mennyi a befektetett energia mérhető haszna. Hát ennyi. Maj' két perc (korábbi PB, igaz eddig egyszer, tavaly ősszel mértem önállóan egy 1500-at: 27:50)

Az örömöt a tegnap esti futás árnyékolja be de nagyon: 6:20-6:30-as kocogós kilométereknél is újra jelentkezett a jobb combomban lévő fáradó / zsibbadó érzés. Hihetetlen hülyén emelem / rakom a jobb lábam, minden egyes lépésnél a következő gondolatok kavarogtak a fejemben: MI a *artól van ez? (3 éve folymatosan feltett költői kérdés), MINEK erőltetem ha nem jó? Mielőtt még tovább gyilkoltam volna a testem és az agyam, hazaértem.