Buone sera!

A rendkívül szűkre szabott hely miatt ismét meglepetten huppantam bele a Wizzair fapados székébe. 1 óra 10 percet mondjuk, főleg az ár figyelembevételével ki lehet bírni benne. (kettőnk repjegye annyiba került, mintha kocsival autópályán mentünk volna Egerbe és vissza..) Ablak mellé csak a visszafelé járaton jutott hely, de a sötétség miatt úgysem volt sok látnivaló. Szerintetek hány km/h –ra gyorsíthat fel a gép, mielőtt elkezdi a felszállást? Első, Bulgáriába tartó útról tökre azok az emlékeim vannak, mintha úgy belepaszírozna a sebesség a székba, hogy onnan mozdulni sem lehet. Most meg valahogy olyan lassúnak tűnt. Megnéztem: hmm, tényleg nem olyan sok, valahogy többre tippelnék: 250-300 km/h. Mondjuk gyorsulni azért tud, na.

A szállás minősége minden várakozásunkat felülmúlta. Kedves személyzet, tiszta és tágas szoba, a fürdő meg az a tipikus márványosan szép olaszos. A booking.com-on 8-as körüli átlagpontszámot kapott, én semmi negatívat nem tudok írni róla. Még azt is megengedték, hogy a teraszon üzletben vásárolt Peronit és Lambruscot igyunk. (a recepciónál vásárolható, 10-15 EUR-s borok árát kicsit sokalltuk) A belváros szíve gyalogosan 15-20 perc alatt megközelíthető.

A négy nap alatt rengeteg műemléket megnéztünk, érzékszerveink a végére már-már immunisak lettek a sok monumentális építményre, térre. Összesen 2x szálltunk metróra, alapvetően mindenhova gyalog jutottunk el. A St Peter bazilika kupolájába is, ahová majd’ 700 lépcső vezet! Dóri műtött térde a lefelé menetekben segítségért kiabált, de aztán tudta mi a dolga és olajozottan működött. Személyes kedvencem a Pantheon lett. Bár bejutnunk nem sikerült (ráadásul szinte csak ez lett volna ingyen...) mert épp misét tartottak, látványa a kis térrel nagyon megfogott. Méretileg is olyan barátságos, nem mindenáron a méreteivel kitűnni akaró épület.

Legutóbbi ottlétünk óta ami leginkább feltűnt, az a rengeteg ázsiai bevándorló. Turista is rengeteg van, de ennyi bóvli árus nem volt régebben a városban. Ami zavaró hogy iszonyú erőszakosak, mégcsak a legapróbb szemkontaktus sem kell, máris lecsapnak, alig lehet őket lerázni. Dórinak kb 10x nyomtak rózsát a kezébe, hiába reagáltunk már-már agresszíven hogy NO NO NO NO, NO, mintha a falnak beszélnénk. De az éttermi olasz személyzet is felvette a bosszantó nyomulós stílust. A szűk utcákban képtelenség anélkül elmenni hogy ne a kint álló felszolgálók „Sir/Madam, pastaaa, pizzaaa, coffeee” szövegeléseit hallgatnánk. Összesen egyszer kajáltunk egy pizzeriában, persze direkt egy csendes dolgozókat foglalkoztató helyet választottunk. 32 EUR –ért egy olaszosan tökéletes pizzát, kevés de annál finomabb tál tésztát és 1 L halovány, de iható vörösbort kaptunk. A reggelit megoldottuk a szálláson, vacsorára a közelben lévő, fent említett SPAR-t választottuk. Na az sem olcsó egyébként. Fura amúgy, hogy a több mint 2 milliós városban egyetlen nagyobb szupermarketet, plaza-t nem találtunk. Nem kerestük, csak úgy feltűnt. Ugyanígy nincsenek éjjelnappalik, ennek hátrányát leginkább az érkezéskor éreztük. Történt ugyanis, hogy Dóri csomagjából az ellenőrzés során elvették a fogkrémet és az egy nappal korábban ajándékba kapott tusfürdőt. 100 ml a határ, a fogkrém 125-ös volt… A város zsúfolt, a közlekedés a megszokott olaszos temperamtummal működik. Autók a legritkábban engedik át úttesten a járókelőket, de valahogy ez sem idegesít – ha így tennének valszeg azonnal megbénulna az autós forgalom.

Bár az előrejelzések nem ezt mutatták, az időjárást marhára kifogtuk. Egy felhőt nem láttunk, 15-20 fok, napon sztem 20-tól is simán több volt. Mindent összevetve pazarul sikerült a kiruccanás és már most várom a következő, nemérdekelmennyireszűk fapados járatfoglalást.

Arrivederci, Róma!

Pantheon