8-9 km-ig minden rendben volt. A 4:35-ös kilométerek nem jelentettek különösebb problémát, holott tisztában voltam a gyors kezdés következményeivel. Nem is kellett sokat várni, 10k (46:20) után mint akit agyonütöttek. Folyamatos lassulás, borzasztó érzés volt látni, ahogy a lassan futó sporttársak is elviharzottak mellettem. Próbálkoztam párszor, de egyszerűen képtelen voltam bárkivel is a tempót tartani. 14k-nál egy kis séta ürügyén betoltam a korábban karomra cellux-al felhelyezett gélt. 15 és 18 km között megjártam a pokol bugyrait, folyamatosan a „mi a francot keresek én itt” és a feladás gondolatai kavarogtak a fejemben. 18k után leheletnyi feltámadás - öröm az ürömben, hogy a célhoz vezető, 1 km-es hosszú egyenest sikerült tempósan megfutni. Itt beindult a szecskavágó, kellemes érzés volt újra futáshoz hasonlító mozdulatokkal haladni. Már csak a befutókép miatt is kötelező volt! A vége 1:44:32.
Jelenlegi tudásomnak megfelelő, reális időeredmény - a kivitelezés miatt viszont cseppet sem vagyok elégedett. A szépen felépített tervből semmit sem valósítottam meg. Mennyivel profibb, jobb érzés lett volna azonos sebességgel végigmenni!
Utólag belegondolva a fogadóirodák akár előre is perkálhattak volna. Ennyi futó km-rel a lábamban, az 1:39:xx, mission impossible kategória.
Ha más nem, tanulópénznek kitűnő volt. Emellett persze Tomibá’ kellemes társaságát is meg kell említsem, valamint köszönet illeti a fuvarért! Kösz Tomibá, mégegyszer!
Tavasszi cél (vizet áraszt, hahahaha) egy újabb félmarek. A recept egyszerű: téli alapozás, jobb erőbeosztás a versenyen. (a súlyt már nem említem, nyilvánvaló, lásd pár poszt-tal lejjebb)
ui: a verseny után nagyonnagyon sokidő után 7-essel kezdődött a testsúlyom. Reggel induláskor még 82.3-t mutatott a mérleg, hazaérve 79.8. Amint látni nem fogyás, rengeteg folyadékot vesztettem.
Jó kis verseny volt ez, megérte lemenni! Tavasszal robbantunk!
VálaszTörlés