Mi is történt azóta… Túlvagyok az idei TdP-n, 5:27:30-as nettó idővel egy perccel előztem meg tavalyi önmagam. Kétezer kilométerrel se a lábamban fasza teljesítmény, de fontosabb ettől hogy balesetmentesen értem célt. A második alkalom után sajnos azt kell mondhatom, hogy ez csak a szerencsének köszönhető. Az idei út 99%-ban száraz volt, ennek ellenére csak az engem tartalmazó bolyban 4-5 bukás történt. Az egyik súlyosnak tűnt, srác az út mellett felakadt szemekkel, kitekert pózben feküdt eszméletlenül.. Kirázott a hideg. De pl az emberek felfelé menetben, 25 km/h-nál is képesek voltak egymásba gabalyodni.
A forgatókönyv kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz. TdP-vel indulás, 2 óra 10p után után felérnek ránk a Maratonosok. Az egyetlen különbség talán a sorompó volt, ami idén nem záródott le előttünk, ennélfogva az élmezőnnyel sikerült végigmenni. Annyira talán nem rángatták a mezőnyt mint tavaly, viszont mivel általában ismét a boly végén helyezkedtem (itt éreztem magam inkább biztonságban), gyakran kellett erős résztávokkal utánuk eredni. A döntő momentum, hogy sikerül-e az elejével maradni vagy sem az Akarattyai emelkedő volt 180 km-nél – rövidebb és könnyebb volt mint amire emlékeztem.
Ismét kurvakevés, hihetetlenülkevés folyadékot fogyasztottam: 8 dl iso és 1 L víz elegendőnek bizonyult. A kajálás megvolt megint, összességében nem volt különösebb probléma a frissítéssel.
Gyűlögetnek a bringás km-ek, Pelso utáni hétvégén megint hosszú, túra ezúttal a Bükkben. Egerből Tárkány, megyahatár, csodálatos de veszélyes úton le Lillafüred, innen csak tankoknak való félsávos erdei úton át Szilvásvárad, onnan haza. Ezt a tekerést a fos útminőség miatti káromkodás és folyamatos rázkódás tette nehézzé. Gyakorlatilag 25 kilit mentem nemcsak Wiliernek outinak, de össztelós csúcsbringának sem ajánlott „aszfalton”. Vártam a defektet, abszolút nem ért volna meglepetésként. Biztos voltam benne hogy durr lesz, főleg miután egyre jobban meguntam hogy lefelé 15-tel halaodok de úgy, hogy ehhez is folyamatosan kerülgetni és figyelni kell. Egyre jobban szartam bele, csak érjek már le innen. Szalajka-völgy. Leértem. És nincs defekt! Köszi Wilier!!! Egy újabb pont az eddig is 10-hez!
A futásról meg úszásról má' nincs kedvem írni. De egyáltalán másról se :)
bringaman...mindenben nagyon jó vagy (igen, sztem még futáson is!) de amit bringán művelsz az a csúcs.
VálaszTörlésNekem ez a TdP mindig olyan borotvaélen táncolásnak tűnik. Évről évre bukásokról lehet hallani, egyszerűen paráznék elindulni ezen a versenyen.
VálaszTörlésEzért is minden elismerésem azoké, akik végig mennek és ráadásul szép eredménnyel! Gratulálok!