A Kékes - kör

nem jött össze sajnos. Makuka péntek hajnalban befulladt, krupp-gyanú, fél 5-kor irány az ügyelet. Dunakeszi, onnan átirányítva Vácra. Meglepően segítőkész, rugalmas és kedves ápolónők / doktorok. A megfelelő gyógyszerek beadása után reggel 8 körül hazaértünk. Délre hirtelen 39 fokos láz, irány vissza az ügyelet. Bepakolás, hogy valszeg Dórival együtt bent tartják. Szerencsére nem így lett, pontos instrukciók után elengedtek bennünket. Jó kis napunk volt, az anyjának az idegeskedés miatt egy falat nem ment le a torkán. Én, bár sajnáltam, tudtam és bíztam benne hogy semmi komoly baj nem lehet. 3-4 napra rá már csak egy kis orrfolyás maradt. Makuka hősként viselkedett, megint nagyon büszke voltam rá. Egész nap ide-oda cibáltuk - a vizsgálatok alatt 1-2 percig szipogott, de egyébként mindenféle hiszti és kiborulás nélkül tűrte az egészet.

Vasárnapra sokkal jobban lett, így egy nap késéssel de elindultunk Egerbe. A család legnagyobb örömére természetesen :)

Csehiben az esti szalonnasütéshez 3 m3-nyi favágással melegítettünk. A fejsze erős használata nyomot hagyott a tenyeremen és a csuklómon – a másnapi 62 km-es bringázás során leginkább a kormányon támaszkodás esett nehezemre. Meglepve konstatáltam, hogy közepes terhelés és a széllel / dombokkal nehezített pálya ellenére majdnem 30-as átlagot sikerült összekalapálnom. (Egercsehi – Nádújfalu) A pulzusom az ellenszeles és meredekebb szakaszokon sem ment 170 fölé. (ez nem az edzettség miatt volt, hanem mert előző éjjel kb 4 órát aludtam) Ja, szombaton amíg itthon voltunk behúztam azért egy hosszabb cajgázást - bár főleg a vége felé felerősödő szél szarul esett, muszáj volt lenyomni.

Juteszembe, -mintahogyazt jósoltam- az otthon töltött három nap alatt kb két hétre elegendő energiát vittem be kaja és pia formájában a szervezetembe. A megfelelő állapot eléréséhez a következő hetekben erre is figyelni kell.

Már csak 4 hétvégém maradt a Pelso-ig, így BÁRMI van, négy hosszút kell menni addig. Ha nem, akkor tuti nem tudok 100%-os fejjel odaállni a rajthoz. A felkészülés eddigi része terv szerint haladt. Bár 1-2 hosszabb menettel elégedettebb lennék, a maradék hétvégék lesznek a kritikusak, és itt nem szabad kihagyni. 2,000 km már a kalapban, amiből kicsivel több mint egy ezres áprilisban jött össze. Km-ben májusra is ezt tervezem. A májusi cél: 1000+os hónap, ebből 4 hosszú tekerés. Azon belül is két-három 120-140-es, és egy 160-170 km-es etap. Gyakorolni kell még az iramváltást és a több nagytányéron való hajtást. Hajrá!

Az összevissza napok miatt az utóbbi két hétben csak egyszer mentem úszni. A várakozásoktól egy kicsit sikerült jobban éreznem magam a vízben.

Onééktől megkaptuk a behívót J Júli 28-án tehát esküvő, aug 4-én meg bandzaaaaaiiiii! Előtte júius elején egy Eged - túra keretében búcsút intünk a férj-jelölt legénykorának.

UPDATE: már csak 3 hét a Pelso! Most hétvégén Roszpi és Sipi társaságában behúztam az idei leghosszabb, 127 km-es tekerést. Szegény Roszpi technikai malőrjeit leszámítva (2 defekt + lánchiba) igazán jót sikerült gurulni Nógrád megye dombjain. Bár egy húszassal többe volt tervben, a megállások miatt az időbe sajnos már nem fért bele. Rutintalan outis lévén a versenyt illetően a legjobban továbbra is a tömegben haladástól / bukástól, a frissítéstől és a mezőnyhöz alkalmazkodástól (hirtelen megindulások, ki akar vezetni, ki nem..) fosok. Persze nem mondom hogy fizikálisan nem lesz gondom, a 204 km alatt bármi kijöhet. A hosszú tekerés negyedik órájában is egész jól éreztem magam, így az erőnlétemmel kapcsolatban bizakodó vagyok.
A képen a Peugeot a reptéren, miután a Külső Szilágyi úton egy kereszteződésben elszakadt rajta a lánc.. 8 km tolás.