Első havazás

Elinduláskor, reggel 5:30-kor +2 fokot mutatott a kocsi hőmérője. A nyugati területekre jósolták a havat, október vége lévén mégis kicsit meglepődtem mikor a reggeli úszást erős havasesőben fejeztem be. Esett tisztességgel, de semmi nem maradt meg belőle. Remélem olyan telünk lesz mint pár éve volt: havas és hideg, amilyennek egy igazi télnek lennie kell. Főleg a két ünnep (karácsony-szilveszter) közötti nagy havazásban bízok, mert akkor Csehiben jókat túrázhatunk a családdal, és nagy kacagások kíséretében szánkózhatunk majd Mórral J

A tegnapra Tomibával tervezett 3 körös Szigetfutás eső miatt elmaradt. Puffneki. Kora délután egyedül vághatttam neki a 10 km-es tesztnek, 4:50-5:00 közötti, félmarcsi közeli tempót írtam elő magamnak. 2 km bemelegítő után elindultam. 5 km-ig egyenletes, 4:50 –es kilométereket csavartam könnyedén (24:10) , innen pedig folyamatos gyorsulás következett. Második 5 km 22:57 (4:35/km). A vége így 47:07, amit összességében még éppenhogy komfort zónás utazó sebességgel sikerült teljesítenem. A terv persze megint nem ez volt, hanem egy végig azonos iramú, olyan sebességű futás, amit 21 km-ig tutira végig bírok. Hát, ebből a fokozó menetből sokminden kiderült, de a félmaratoni cél az nem J Szumma szummárum, 2 hónapnyi futás után, 82-83-kg-osan (még mindig L) azt hiszem ezzel full elégedett lehetek. A hátralévő 3 hét alatt fogyni kell 2-3 kg-t és futni két hosszabbat. Ja, a pulzusról természetesen fogalmam sincs, megint nem vittem magammal. Nem túl professzionális, de úgy voltam vele hogy idegesít az öv, meg érzés alapján úgyis kiderül.

Lehet hogy a tegnapi vett ki belőlem sokat, de a mai pancsikolás nem ment vmi fényesen. A keményebb running után mondjuk a rengeteg lábazós feladat sem kedvezett. Ha éppen nem láb volt, akkor csak kar! A lábgumikon Andris szorított, ezzel a két bokát szorosan úgy egymáshoz préselve, hogy a legcsekélyebb gyanúja se merülhessen fel a csalásnak J Az így leúszott 200m gyors egy örökkévalóságnak tűnt, testtartásomat illetően már-már magamon röhögtem a víz alatt. A lábam kvázi a medence alját súrolta, elgyengült karjaim  - bár igyekeztek összeszedetten tempózni – egyre gyorsabb csapkodással próbáltak a túlpartra juttatni. Ezek után megváltásként éltem meg az amúgy általam annyira utált hátúszást. Az edzés végén lévő 1000m gyorsból 500-at megint lecsaptam; ekkorra szétesett a rendszer és nem láttam értelmét tovább küzdeni. (az 500m a szivatós etapok után, kifáradva is meglett 9:30 alatt, így az 1:15-ös 3800-nak mindenképp mennie KELL) Erősödni kell, plusz muszáj minden héten 2-3x lejárni, hogy újra a teljes adagját le tudjam úszni ezeknek a kemény edzéseknek.

A héten újra 4 napos ünnen lesz. Remélem az elfogyasztott alkoholmennyiség mellett a futó km-ek száma is növekedni fog a Balatonnál!

Esik